Ezért a mellvéd előtt elsétálva nem előre néz, hanem fejét félrefordítva nézelődik.  Aztán bumm. Csattan az arca a lámpavason. Ugyanis fejmagasságban, a mellvéd síkjából befelé, az ott járkálók felé döntve helyezték el az „egyedi tervezésű” lámpatesteket. És ilyenkor – csak úgy –,  bizony nagyon goromba dolgok jutnak az ember eszébe. Aztán, amikor még húsz év múlva is, több ezer fejbekólintás után, ugyanazok a lámpák rozsdásodnak ott, akkor már csak úgy legyint az egészre: Magyarország.   

Két éve, amikor a nyár végén nagyon a bögyömben voltak már a kormányszolgálati médiumok „csúsztatásai”, elkezdtem érdeklődni különböző lapoknál, kit érdekelne erről egy cikk. Egyedül a Demokrata jelzett vissza: jöhet.   

 Az írás így kezdődött: „A gyanútlan magyar állampolgár csak úgy, ráérősen üldögél otthon –  főleg ha munkanélküli is az istenadta – hallgatja és nézi a rádió és a televízió hírszolgáltatásait,  és morfondírozik közben. Van min.”    

 Sikere volt, kérték a folytatást, hiszen akkortájt senki sem foglalkozott szisztematikusan a közszolgálati médiumokkal. Így született a „csak úgy” című sorozat, és immár  a századik folytatása  felé közeledik. Néhány cikk a hálóra is felkerült belőle, amíg a Demokrata is megjelent. Aztán a Demokrata egy ideig szünetelt, s Magyar Demokrataként támadt fel. De az Internetre már nem kapaszkodott vissza...   

Barátaim unszolására, és segítségével nyitottam ezt a honlapot, ahol nem csak ezt a sorozatot szeretném olvashatóvá tenni, hanem más cikkeimet is, illetőleg bizonyos dokumentum összeállításokat. Ezekről a tervekről bővebben majd később.   

Elvetélt filológusként és történészi képzettséggel rendelkezőként fontosnak tartom a dokumentálást is. Ezért azokat a mondatokat, amelyeket a szerkesztő kihagyott, vagy úgy írt át, hogy a jelentése, ha néha csak nüansznyit is, változott, szögletes zárójelben közlöm. Nem kell mindenképpen cenzúrára gondolni, néha csak a helyhiány kényszeríti erre. (Gyakorta pedig a stilizálás, a javítás. Ezeket külön nem jelzem, de ezúton is köszönöm.) Van amikor az általam ajánlott címet változtatták meg (vegyes sikerrel), de van olyan is, hogy eleve nem jutott eszembe jó cím.   

Remélhetően nemcsak olvasni fogtok itt, hanem észrevételeiteket is megírjátok, hiszen egy íróembernek a visszajelzés a legfontosabb. Bár az „interaktivitás” bizonyos fokig eddig is jelen volt a sorozatban, hiszen az Internetto különböző fórumain szereplő személyek megállapításait elég gyakran építettem be a cikkekbe.   

Tisztelettel:   
  

Székely Kecskés János   

Budakeszi 1998. június 24.